Határtalanul! program Bemutató óra

2019. június 12-én gyűltek össze iskolánk diákjai, hogy a tanév utolsó iskolagyűlésének egyik részeként megtekintsék a 7. osztályosok székelyföldi utazásának bemutatóját.

Ők is megismerhették a képes és szöveges élménybeszámolót az erdélyi programról.
Láthatták a kiállított tablókat, bepillantást nyerhettek abba a színes és sokrétű előkészítő munkába, majd megvalósult tevékenységbe, amely a résztvevők idei tanévének nagy részét betöltötte.
Fotók megtekintése

Határtalanul! program Értékelő óra

2019. június 11-én került sor az utazást értékelő óra megtartására.

A 7. évfolyam tanulói megtekintették az elkészített képeket, videókat, az órát irányító tanárnő vezetésével felidézték élményeiket, megtartották úti beszámolóikat.
Összegezték az út során a Bolyaiakról szerzett ismereteiket és mindazt, amit ezen kívül is megtudtak Erdélyről, lakóiról és szép tájairól.
Ezután elhelyezték az iskola Aulájában a korábban készített és az előkészítő órán bemutatott tablóikat. Így készültek arra, hogy a következő napon megmutassanak diáktársaiknak is valamit abból a felejthetetlen utazásból, amelynek részesei voltak.
Fotók megtekintése

Határtalanul

Beszámoló

Határtalanul program – Erdélyi utazás, 2019. május 21-24.

Székelyföldi tudósaink – a Bolyaiak útján

2019. május 21-én, kedden kora reggel indultak útnak a 7.a és b osztály tanulói és néhányan a 8.-osok közül, hogy végre végigjárják az oly régóta tervezett kirándulás útvonalát.
Több órás buszozás után a román-magyar határt Ártándnál lépte át a csoport, s hamarosan megérkeztek első állomásukra, Nagyváradra. Rövid sétát tettek a belvárosban, amely sok meglepetéssel szolgált, díszes, szecessziós épületek látványával, a tágas főtérrel, barátságos sétálóutcával. Felkeresték a vár épületét, amelynek munkálataiban hajdan részt vett Bolyai János is.

Következő állomásuk a legendás Király-hágó volt, amely ragyogó napsütéssel fogadta őket, bár korábban hatalmas záporok vonultak erre. Itt találkoztak először a csodálatos, hatalmas hegyekkel.
Továbbutazva elhaladtak Csucsa előtt, vezetőjüktől – aki egész úton hallatlanul sok információt osztott meg velük, s ezért hálás köszönet illeti -sok érdekességet hallottak Ady utolsó, Csinszkával itt töltött éveiről.

Kolozsvárra érve lenyűgözte őket Mátyás király monumentális lovas szobra, de sajnos a Szent Mihály templomot felújítás miatt csak kívülről tudták megcsodálni. Elsétáltak azonban nagy királyunk szülőházához, s egy pillantást vethettek innen Bocskai István közelben álló születési helyére is. Ezután felkeresték a Házsongárdi temetőt, ahol több szép költemény elszavalásával emlékeztek itt eltemetett hírességeinkre, megálltak Dzsida Jenő sírjánál, koszorút helyeztek el Apáczai Csere János végső nyughelyénél.
Az idő sajnos sürgetett, az eső is eleredt, megilletődött hangulatban indultak tovább szálláshelyük felé.

Az első éjszakát Magyarfenesen töltötték, ahol szíves vendéglátásban volt részük. A Csáni Panzióban finom vacsora várt rájuk, a csoport nagy része az éjszakát itt töltötte, néhányukat a Szent Erzsébet Vendégházban szállásolták el.

Másnap reggel Torda felé indultak, útközben felidézve Szent László királyunk alakjához kapcsolódó mondáinkat, és reménykedve abban, hogy elkerüli őket egy újabb kiadós eső.
Ez szerencsére így is történt, így a buszból kiszállva felejthetetlen –bár igen sáros – kirándulást tehettek a legendás Hasadékban.

Következő állomásukra, Marosvásárhelyre déltájban érkeztek, elvarázsolta őket a város szépsége, a Bolyai Líceum épülete, előtte a téren Bolyai Farkas és János szobra.
A Teleki Téka bejáratánál régi könyvek közül válogathattak, majd helyi vezető ismertette meg velük a könyvtár és Bolyai János kéziratos hagyatékának történetét, vezetett körül a nevezetességek között.
Útjuk innen a református temetőbe vezetett, ahol leróhatták kegyeletüket a nagy matematikusok előtt Bolyai Farkas és Bolyai János sírjánál. Ott is elhangzottak szép idézetek, szavalatok; elhelyeztek egy újabb koszorút.
Még mindig nem ért véget látogatásuk Székelyföld nagy városában, mert felkeresték a várat, körbesétálták felújított épületeit, kertjét.
A Kultúrpalota falán pedig megkeresték a Bolyaiakat ábrázoló domborművet.

A sok program után eléggé fáradtan érkeztek újabb szálláshelyükre, Balavásárra, a Hotel Romantic-ba. Rövid pihenő és igazi erdélyi töltött káposzta vacsora után azonban már várta őket Anna, a helyi fiatal tánctanító, akitől felcsíki, nyárádmenti táncokat és a csárdás alapjait tanulták, gyakorolták.

A harmadik nap programja ismét nagyon változatosan alakult. Kirándulásukat Szovátán kezdték, sétát tettek a Medve-tó körül, amely igazán különleges élményt, látványt nyújtott. Megtudták, hogy vize a mélyben sós, a felszínen édes, mindez az év különböző szakaszaiban változó arányú a napsütés és a hőmérséklet változásainak függvényében. Nyáron fürdőzésre alkalmas gyógyvíz.
A só a tó körül magasan a felszín fölött kristályos formában is fellelhető.
Szovátán még egy fontos program várt rájuk, felkeresték a Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent József Gyermekotthonát. Az otthon kápolnájában Sin, az intézmény japán nevelője mesélt az ott élő gyerekek mindennapi életéről. Miután átadták adományaikat, körbevezették őket a lakóházak között, beinvitálták a szobákba. A tágas park, játszótér végén a fiúk örömmel fedezték fel a magyar támogatással épült focipályát, és egy közös játékra került sor. Az újra eleredő esőben búcsúztak el a gyermekotthon lakóitól.

Következő állomásuk Parajd volt, ahol felkeresték a szépen kiépített, élményparkként, kalandparkként is működő sóbányát, melynek friss, légúti panaszokra kifejezetten kedvező levegőjén megpihentek egy kicsit.

A nap további részében Korondon jártak, ahol nem csak a vidék jellegzetes, régi hagyományokat őrző kerámiáival, népművészeti termékeivel ismerkedhettek meg, hanem bebocsátást nyertek egy fazekasműhelybe is, ahol megcsodálhatták a munka különböző fázisainak, a korongozásnak, díszítésnek a fogásait. Természetesen vásárolhattak is a csodálatos edényekből, sokan hoztak innen emléket szüleiknek az utazásról.

Az estét újra Balavásáron töltötték, a hotelben, ahol vetélkedőt rendeztek –hűen a Bolyaiak szelleméhez, részben játékos matematikai feladatokat oldottak meg a csapatok, részben pedig magáról Bolyai Farkasról és Jánosról szóló kvízt töltöttek ki. Az eredményhirdetést követően nyílt alkalmuk köszönetet mondani honismereti vezetőjüknek a tőle hallott sok érdekes történetért egy mindannyiuk által aláírt oklevél átadásával.

Az utolsó nap bőséges utazást tartogatott számukra, de kárpótlást nyerhettek a szemük elé táruló látványból, hiszen Székelyföld csodálatos hegyei, völgyei között haladtak, a Küküllő völgyében, békésen legelésző birkanyájak, szász erődtemplomok, csillogó kupolás ortodox templomok között, katolikus, református, unitárius falvakon keresztül.
Így értek el Bolyára, a híres matematikusok szülőföldjére, ahol a kis templom tornácáról hozzájuk szóló idős Szabó tanító úr szavait hallgatták a család, a hely történetéről. Ezután végignézték a parókián kialakított emlékszoba kiállítását, a vendégkönyvbe írt szavakkal köszönték meg a szíves vendéglátást.

Tovább haladva a busz ablakából még megcsodálták Déva várát, itt sajnos nem tudtak hosszasabban időzni.

Utolsó állomásuk Aradon volt, ahol felkeresték a 13 vértanú emlékművét, néhány percre megilletődötten megálltak a lépcsőkön, és elhelyezték az emlékezés koszorúját.

Hazafelé indultak felejthetetlen élmények birtokában, melyekre szívesen emlékeznek vissza, s amelyek összekötik őket a határon túl megismert sok új baráttal.

Határtalanul program – Kiállítás

Beszámoló – Határtalanul program – Kiállítás

2019. május 16-án a 7. osztályosok kiállításon vettek részt. Ez az erdélyi utazás utolsó előkészítő programja volt, a Határtalanul pályázat keretében. A diákok a Forrás Galériába látogattak el, ahol Vass Mária-Magdolna erdélyi képzőművész alkotásait tekintették meg. A kiállítást a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezte. Bevezetésként egy kis előadást hallhattak a tanulók Erdély és a Partium művészetéről, arról, hogy hogyan lehet modern műveket alkotni, miközben meg kívánják őrizni a hagyományos motívumokat, átmenteni ősi kultúránkat napjaink formavilágába. Ezután sok szép, érdekes munkát tekinthettek meg, melyekben a művész a textil megformálásának sokféle lehetőségét mutatta meg, például ősi csomózási technikák elegyítését modern térbeli figurákkal. Sok élménnyel gazdagodva folytatódhat a készülődés az utazásra.
Fotók megtekintése

Beszámoló a Határtalanul utazás előkészítő órájáról

Az előkészítő órát 2019. május 2-án tartottuk.

Az órát levezető tanár képes bemutató segítségével tájékoztatta a diákokat a Határtalanul program céljáról, az utazás főbb helyszíneiről, az ott élő székelyek, magyarok szokásairól, származásáról.
Bemutatta röviden Erdély történelmének legfontosabb fordulópontjait. Szó esett erdélyi és partiumi nagy magyarokról, a folklórról, a természeti környezetről.

Ezt követően a tanulók bemutatták az általuk csoportokban készített tablókat, amelyeken egy-egy felkeresendő helyszín legfontosabb nevezetességeit gyűjtötték össze, vagy a hozzájuk kötődő híres személyiségekről szóltak.

A program végén az elmúlt évben Erdélyben járt 8.-osok számoltak be arról, hogy az ő utazásuknak milyen tapasztalatai voltak.
Fotók megtekintése

Táncház a 7.a és 7.b osztályokban

Február 6-án a két hetedik osztály táncházat szervezett a Határtalanul pályázat előkészítő programjaként.

Meghívott tánctanító vezette a foglalkozást, melyen főként moldvai táncokat tanultunk.
Bevezetőjében mesélt a gyerekeknek az erdélyi táncokról, és arról, hogy Erdélyben is táncolnak moldvait, ezt az ősi, közösségi táncot, melyet mi is megpróbálhatunk előzetes tudás nélkül is.
A lépéseken kívül énekeket, táncszókat is tanultunk, majd igazán vidámmá akkor vált a program, amikor megszólalt a zene, és a tanultakat alkalmazva színes forgatag helyszíne lett a terem.

A két osztály később saját tantermében folytatta a farsangi mulatságot, melynek hangulatát a közös tánc alapozta meg.

Fotók megtekintése

Határtalanul – értékelés, beszámoló

2018. június 7-én a 7. évfolyammal értékelő órát tartottunk. A felkészülés és a kirándulás során vezetniük kellett egy füzetet, egy úti naplót. A feljegyzéseik segítségével idéztük fel az erdélyi élményeinket. A beszámolók és a fotók segítségével a legfontosabb eseményekről tablókat készítettünk, melyek kiállítottunk az iskola aulájában. A fotókból többen prezentációt készítettek, illetve a videófelvételeinkből videós élménybeszámoló is készült.
Ugyanezen a napon a felső tagozatosok részére tartottunk még egy élménybeszámolót az aulában, ahol bemutattuk prezentációinkat, videonkat és minden napunkról részletes élménybeszámolót tartottunk.

Videó és prezentáció megtekintése

Határtalanul!

200 éve született Arany János – Irodalmi barangolás Erdélyben

A Határtalanul! program keretében a 7.a és 7.b osztály 31 tanulóval és 3 kísérő tanárral Erdélybe látogatott. A program célja, hogy a diákok megismerkedjenek a határon túl élő magyarság mindennapjaival, a mai napig nagy hányadban magyarok által lakott településekkel, irodalmi témájuk kapcsán megismerjék, felelevenítsék több nagy költő életútját, munkásságát.
A program 2018. május 22-étől 25-éig tartott.

Beszámoló:
Első nap kora reggel indultak az iskolától, mert már erre a napra is sok látnivaló várt rájuk. Első állomásuk Nagykároly volt, ahol Arany János többször is megfordult vándorszínészként. Arany és Petőfi barátságára emlékezve koszorút helyeztek el Petőfi szobránál. Ezután nagy sétát tettek a városkában, miközben több fontos látnivalót érintettek: AranySzarvas-fogadó, Piarista gimnázium, megyeháza, református templom, a templom kertjében Károli Gáspár szobra. Sajnos a Károlyi-kastélyba nem tudtak bemenni filmforgatás miatt, de kívülről megcsodálhatták a gyönyörű épületet és a környező parkot. A nagyjából két órás séta után egy rövid busz úttal elérték Érmindszentet, ahol az Ady-kúriát, az emlékmúzeumot és Ady Endre szülőházát, benne a család régi bútoraival, tekintették meg. Útjuk során még egy megálló várt rájuk, Szilágynagyfalu, ahonnan Arany János szülei származnak. A falu határában elterülő nádasok ihlették a költőt a Toldi írásában. A költő szobránál egy Arany János-vers kíséretében koszorút helyeztek el. Ezután Kolozsváron keresztül haladva az esti órákban érték el Magyarfenest, ahol a szállásuk volt. Egy kiadós és nagyon ízletes vacsorával zárták a sűrű napot.
Második nap a reggeli után a közeli Tordaszentlászlóra látogattak el a helyi általános iskolába. Nagy szeretettel fogadták őket, meghallgatták a faluhoz kötődő Szent László legendát, és mindannyian kaptak egy-egy követ, mely a legenda szerint arannyá változik. Ezután átadták adományaikat, és bemutatták az ottani diákoknak iskolájukat. Ezt követően a gyerekek az udvaron foci- és kosármeccseket játszottak egymás ellen, a tanárok pedig az ottani tanárokkal beszélgettek az iskolarendszerről, a mindennapi életükről. Nagyon tanulságos találkozás volt. Útjukat Kolozsvár felé vették, ahol tartalmas városnézés várt rájuk. Igyekeztek minél több nevezetességet megtekinteni, többek között a Szent Mihály-templomot, a Mátyás-szobrot és Mátyás szülőházát, a Karolina-oszlopot, Reményik Sándor szülőházát, a Farkas utcai református templomot, a Házsongárdi temetőt, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épületét. Egy rövid szabadprogram után visszatértek Magyarfenesre, majd a vacsora után még tettek egy sétát a faluban. Rátaláltak a helyi focipályára, ahol nagy meglepetésükre a tordaszentlászlói iskolások fociztak, így a fiúk gyorsan csapatot alkottak, és fociztak velük. A többiek is jólesően szaladgáltak a pályán, levezetve az egész napos városnézést. A naplemente sokakat fotózásra ihletett.
Harmadik napjuk döcögősen indult, hosszas buszozás után érkeztek meg Szamosújvárra. Itt már várta őket egy idegenvezető, aki megmutatta az örmény templomot, és sokat mesélt a falu örmény lakosságáról, történelméről, és elmesélte a Rubens-festmény kalandos történetét is. Ezt követően elkalauzolta őket Rózsa Sándor sírjához, ahol néhány gyerek tolmácsolásában meghallgatták Arany János Rózsa Sándor című versét. A visszafelé vezető úton Válaszúton álltak meg, ahol Kallós Zoltán gazdag néprajzi gyűjteményét tekintették meg, és egy kézműves foglalkozáson is részt vettek a gyerekek, ahol a nemezelés rejtelmeibe vezették be őket. Megtekintették még kívülről a mostanság elhanyagolt állapotban álló Bánffy-kastélyt, Wass Albert szülőházát, és a szintén renoválásra váró református templomot. Szállásukra visszatérve megvacsoráztak, majd a vacsora után egy kis irodalmi vetélkedés vette kezdetét. A gyerekek csapatokat alkottak, verset kellett írniuk, melyben szerepelnie kellett az Arany János által leggyakrabban használt öt szónak: szép, ember, nap, király, Toldi. Nagyon érdekes, ötletes verseket fogalmaztak a gyerekek, a zsűri nagyon nehezen tudott győztest hirdetni.
A negyedik, utolsó napjuk korábban indult, mint az előzőek, mert még rengeteg látnivaló várt rájuk. Elsőként Csucsán álltak meg, ahol megnézték a házat, ahol Ady Endre Csinszkával élt, valamint a Boncza-kastélyt, mely ma Goga múzeumként üzemel. Útjukat folytatva a Király-hágón tartottak egy rövid szünetet, gyönyörködtek a tájban, majd tovább haladtak Nagyváradra. Itt megnézték a felújítás alatt álló Püspöki Palotát és a Székesegyházat, ahol nagyon érdekes tárlatvezetésben volt részük a kincstárban. Sajnos idő szűke miatt a várost csak a buszból láthatták, mert tovább siettek Nagyszalontára. Először a „Csonka-torony”-ba tértek be, ahol egy csodálatos Arany kiállítást láthattak. Felemelő pillanat volt, mikor a gyerekek az idegenvezetővel kórusban szavalták A walesi bárdokat. Ezt követően megkeresték a szoborparkban Arany János szobrát, ahol koszorút helyeztek el. Végezetül Arany János szülőházára vetettek egy gyors pillantást, és megkezdték útjukat hazafelé, Budapestre. Sűrű, élménydús napjaik voltak, melyekről még sokáig fognak beszélni. De talán a legfontosabb tapasztalat, hogy úgy jártak külföldön, hogy valójában Magyarországon voltak.

Fotók megtekintése
Hatoscsatorna beszámoló megtekintése

Petőfi Irodalmi Múzeum

A 7.a és 7.b osztály tanulói a Határtalanul! program keretében április 23-án ellátogattak a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol egy rendhagyó tárlatvezetés keretében tekintették meg azt az Emlékkiállítást, melyet Arany János születésének 200. évfordulójára rendeztek. A múzeumpedagógus nagyon érdekes, tartalmas beszélgetést folytatott a gyerekekkel először Arany és Petőfi barátságával kapcsolatosan, majd Arany János műveiről és életútjáról. A beszélgetés végén a gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen lehetett Toldinak a különböző erőpróbákat kiállni, vagy hangulatjelek segítségével Arany János szavait rap-dallá állíthatták össze. Ez a látogatás jó alkalom volt arra is, hogy megtapasztaljuk, milyen sok mindent megjegyeztek a gyerekek a dunabogdányi héten látott, hallgatott előadásokból. Felkészülten várjuk az erdélyi utazást!

Dunabogdány

A 7.a és 7.b osztályok erdei iskolában voltak Dunabogdányban. A hét fő témája a tanulás mellett a Határtalanul! pályázat keretében elnyert erdélyi utazás előkészítése volt. Utazásunk a „200 éve született Arany János – Irodalmi barangolás Erdélyben” nevet viseli, így a gyerekek különböző, Arany Jánoshoz kapcsolódó témákból készültek kiselőadással, melyeket a hét folyamán meghallgattunk és megbeszéltük a tudnivalókat. Az utolsó estén, a héten tanultakból játékos vetélkedőt állítottak össze a gyerekek. Ezenkívül többször sétát tettünk a faluban, sportoltunk az udvaron, tűzzománcot készítettünk és a víz világnapján az esztergomi Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumba is ellátogattunk. Itt a múzeum megtekintése mellett egy múzeumpedagógiai foglalkozáson is részt vettünk, ahol a vízzel végeztünk különböző kísérleteket. Nagyon tartalmas öt nap áll mögöttünk, ahol a gyerekek és a tanárok is nagyon jól érezték magukat. Mindannyian nagyon várjuk már, hogy májusban ismét útra keljünk együtt!

Határtalanul!

A tavalyi tanévben sikeresen pályázott intézményünk a Határtalanul programra, így 2017 májusában összesen negyven 7. és 8. évfolyamos diák és tanáraik utazhatnak Gyimesbe és Moldvába egy ötnapos kirándulásra.
Program letöltése (docx)

Terézvárosi Magazin 2017.06.05. I. rész. hatoscsatorna

Átadtuk élményeinket

Június 12-én beszámolót tartottunk a hatodik évfolyam tanulóinak erdélyi és csángóföldi élményeinkről. Az ő osztályfőnökeik is pályáztak a program keretében erdélyi utazásra. Reméljük, élménybeszámolónkkal felkeltettük a tanulók érdeklődését.
Először ismertettük a program célját és lényegét, majd az utazás során készült fényképeket és az azokhoz fűződő élményeinket láthatták- hallhatták részletesen, napról napra. Végül kérdéseikre is választ kaphattak.
Beszámolónkat később az iskolagyűlésen is megismételtük, ahol az elsősöktől a nyolcadikosokig minden jelen lévő tanuló, továbbá a tanárok is osztozhattak élményeinkben. A résztvevő gyerekek egy-egy napot részletesen ismertettek, közben kivetített fényképek segítségével lehetett nyomon követni az eseményeket, amelyeket átéltek és a gyönyörű tájakat, amelyeket láttak.
A beszámoló nagy sikert aratott.
A résztvevő tanulók az utazás előtt plakátokat készítettek egy-egy kapcsolódó témában, amelyeket egyrészt az utazás előtt ismertettek társaikkal, másrészt az utazás után, már személyes élményeikkel kiegészítve újra előadtak társaik előtt. A legsikerültebb tablókat, valamint az utazás részletes fényképes leírását az első emeleti lépcsőfordulóban kiállítottuk.

Záró foglalkozás

A Határtalnul! program lezáró foglalkozását május 12-én tartottuk a csángó-földi utazáson részt vett 40 tanuló és 4 tanár közreműködésével.
Először újra felidéztük térképek segítségével, milyen városokba és falvakba látogattunk, majd a gyerekek ismertették csoportokban elkészített plakátjaikat egy-egy témából, illetve kiegészítették a plakáton lévőket az út során szerzett személyes tapasztalataikkal. Hét témában készítettek plakátokat, pl. a tájnyelv, illetve a csángó nyelv, híres erdélyi magyarok, csángó ételek és italok, népviselet és népi építészet, irodalom, stb.
Ezután felolvastuk a mindenkinek kiosztott útinaplót, amelyet előzőleg a gyerekeknek kellett kiegészíteni bizonyos ismeretekkel az úti ismereteik, tapasztalataik alapján. Végül a kiránduláson készített képeket néztük meg kivetítőn.

Csángóföldön jártunk

A Határtalanul! Program keretében iskolánk 7. és 8. osztályos tanulóinak 40 tagú csoportja 4 kísérő tanárral Erdélybe és a Csángóföldre látogatott.
A program célja, hogy a tanulók megismerkedjenek a határon túl is élő magyar kultúrával, a történelmi előzményekkel, az ott élők környezetével, a tájjal, a városokkal és falvakkal. Kiemelt cél, hogy a résztvevők találkozzanak magyar anyanyelvű emberekkel, elsősorban diákokkal, megismerjék az ott élők mindennapjait és törekvéseiket anyanyelvük és sajátos kultúrájuk, hagyományaik megőrzésére.

A program május 1-től 5-ig tartott.

Beszámoló:

Az első nap nagy része az utazással telt el, de már megcsodálhattuk az erdélyi hegyeket, megálltunk a Király-hágón, és megtekintettük a nagyváradi székesegyházat, a püspöki palotát, és koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor és József Attila szobra előtt. Erdőszentgyörgyön ebédeltünk, és ottani idő szerint éjjel 11 órakor érkeztünk szállásunkra, a csángók földjére, Gyimesbükkre.

Másnap reggel azután elcsodálkoztunk a gyönyörű tájon: a havasi réteken, ahol harsogó zöld a fű, és megcsapott Bennünket a tiszta hegyi levegő.
Meglátogattuk a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Középiskolát, ahol az alapító „pap bácsi” fogadott nagy szeretettel, és mesélt az iskola történetéről és az ott folyó munkáról, sikereikről és hagyományaikról. Betekinthettünk egy műhelybe, ahol a lányok népi mesterséget tanultak – éppen szőttek. Átsétáltunk az iskolába is.
Hamarosan lovas szekerekre szálltunk, és kimentünk a Muhos-pataki tetőre, ahol a szemünk láttára vetették be a kenyereket a kemencébe. Frissen sült lángost eszegettünk, majd felkapaszkodtunk egy esztenához, vagyis nyári szálláshoz. Tovább kapaszkodtunk a meredek havasi legelőn, és találtunk egy itatót, amelybe forrásvizet vezettek be. Finom, friss vize volt.
A domboldali séta után jól esett a frissen sült kenyérből, többféle házi sajtból, túróból, szalonnából, húsból álló ebéd. Desszertként egy puliszkához hasonló ételt, a bálmost kóstoltunk meg.
Kis idő múlva gyermekek jöttek fel a faluból. Gyimesi népviseletben voltak, és helyi táncokat és dalokat adtak elő. Bátran énekeltek, és látszott rajtuk, hogy örömmel mutatják meg táncaikat. Végezetül minket is táncba hívtak - ottani és itteni gyerekek egymásba kapaszkodva énekeltek, táncoltak az udvaron. Jól éreztük magunkat! Köszönetképpen mi is előadtuk csángó dalokból álló népdalcsokrunkat.
A nap végén a borospataki skanzenba látogattunk, ahol régi gyimesi faházak között sétáltunk.

A harmadik napon átkeltünk a Kárpátokon, és a moldvai csángók egy faluját, Pusztinát kerestük fel. E tiszta magyarlakta településen a Magyar Örökség Díjas Nyisztor Ilona köszöntött minket ékes (és egy kicsit archaikus) magyarsággal, és csodálatos régi vallásos népi énekeket adott elő a legkeletibb Szent Istvánnak szentelt és annak is maradt templomban. Ezután a délutáni magyar iskolába látogattunk, ami egyben az ottani magyar kultúra háza is, ahol a hagyományőrző gyermekcsoport köszöntött bennünket moldvai csángó népdalokkal, furulyaszóval és versekkel. Viszonzásul mi is eldaloltuk népdalcsokrunkat, aminek különösen Ilona örült, és meg is lepődött rajta.
Kis sétát tettünk a faluban, és észrevettük a gyimesi táj és porták, valamint a moldvai táj és porták közti különbséget. Míg a Gyimesben a havasi legelők, a meredek dombok és távoli hegyek uralják a tájat, az éghajlat hűvös, a porták a keskeny folyóvölgyben hosszan nyúlnak el, addig Moldvában szelídebbek a dombok, melegebb az éghajlat (szinte minden udvaron van szőlőlugas), a telkek több utcára fűződnek.
Visszatérve a magyar kultúra házába, megkóstolhattuk a hagyományos savanyúlevest és a tőtikét (szőlőlevélbe tekert darált hús tejföllel), majd nagyon finom kuglófot is kaptunk. Búcsúzóul átadtuk ajándékainkat, amely magyar nyelvű könyvekből és írószerekből, irodaszerekből állt.
Hazatérésünk előtt még egy érdekes program várt ránk. Az ezeréves határnál megnéztük egy volt karantén romjait és a kontumáci kápolnát, ahol a hagyomány szerint a moldvai csángók pihenőt tartottak, amikor a csíksomlyói búcsúra zarándokoltak gyalog. Ezután a Tatros folyó másik oldalán lévő kis dombon koszorút helyeztünk el az ezeréves határt jelző határkőnél, amely mellett a legkeletibb volt magyar vasúti őrház felújított épülete is található. Felmásztunk a meredek lépcsőkön a Rákóczi vár tetejéhez, ahonnan hosszan belátni a Tatros folyó völgyébe. Mintegy negyedórás sétával érkeztünk vissza szállásunkhoz, a Deáky Panzióhoz. Jól esett a vacsora és az utána következő szabadidő.

A negyedik napon búcsút mondtunk a gyimesi csángó falvaknak, de előtte még átadtuk könyvekből és írószerekből álló ajándékcsomagunkat a Szent Erzsébet Középiskola képviselőjének.
A híres kegy-és zarándokhelyet, Csíksomlyót látogattuk meg, ahol a templomban a csaknem két méter magas Madonna szobrot is láthattuk. Kis sétával egy borvízkúthoz értünk, és az ún. barátok feredőjét is megtekintettük, ahol a gyógyvízbe lehet merítkezni. Érdekes volt a fapalló út, ami a zsombékos réten át vezetett.
Következő úti célunk Székelyudvarhely volt. Mivel az út elég hosszúnak ígérkezett, részleteket olvastunk fel különböző Erdéllyel és a csángókkal kapcsolatos könyvekből (Orbán Balázs: Székelyföld, Csángó mesék és mondák, Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák, Tamási Áron: Ábel a rengetegben).
Székelyudvarhely a legmagyarabb székely település, a Székelyföld fővárosa. Kis sétánk során sok magyar vonatkozású épülettel, szoborral találkoztunk. Láttuk például Márton Áron püspök szobrát, a Tamási Áron Gimnázium épületét, az ún. Vasszékelyt és Orbán Balázs szobrát is. A szépen gondozott Fő téren a Történelmi Szoborparkban nevezetes székely politikusok, írók, költők mellszobrai sorakoznak. Koszorúnkat a mondabeli Csaba királyfi szobra elé helyeztük el. Ezután egy finom cukrászda fagylaltkészletét kóstoltuk végig.
Székelyföldön továbbhaladva Farkaslakára, Tamási Áron szülőfalujába értünk, ahol megkoszorúztuk sírját. A templom tövében fogyasztottuk el szendvicseinket.
Majd Korond, a fazekasságáról híres község következett, ahol Józsa András műhelyében ismerkedtünk meg a mesterséggel, sőt azt is megnézhettük a műhelyben, hogyan díszítik az edényeket. Kis sétára és ajándékok vásárlásra is volt lehetőség.
Nemsokára továbbhaladtunk szállásunk, Magyarvista felé. Sok olyan helyen haladtunk át, ahol érdemes lett volna megállni a természeri értékek (Szováta, Parajd), a történelmi vagy irodalmi emlékek (Szejke-fürdő, Csucsa) miatt, de sajnos nem fértek be a programunkba. (Majd legközelebb!)
Kolozsváron áthaladva, annak közelében volt második szállásunk. Előbb megvacsoráztunk, majd a csoport egyik fele helyben maradt, míg a többiek egy másik panzióban kaptak szállást.

Utolsó napunkon, reggeli után a panzió kertjének végében egy kalotaszegi szobát csodálhattunk meg a maga pompájában, festett bútoraival, díszes öltözeteivel. Aztán irány Kolozsvár!
Első utunk a szent Mihály templomhoz vezetett a Fő téren. Kívülről és belülről is megcsodáltuk, majd egy utolsó csoportképet készítettünk Fadrusz János Mátyás király szobra előtt. Sokat megtudtunk a teret körbevevő palotákról, melyek közül a leghíresebb a Bánffy palota. (A teret éppen térkövezik, ezért kicsit nehéz volt a közlekedés.) Elsétáltunk Mátyás király szülőházához, és nemzetiszín szalagot kötöttünk az emléktábla alá. Sajnos a kolozsvári séta rövidre sikeredett, mert indulnunk kellett hazafelé.
Útközben még egyszer megálltunk a Király-hágón, búcsút vettünk az erdélyi tájaktól, fenyvesektől, és a Partiumon keresztül Magyarország felé indultunk.
Este 9 óra után érkeztünk meg iskolánkhoz.

Sok élményt szereztünk. Szép - és a magyarországitól nagyon különböző - tájakat csodálhattunk, idegenvezetőnktől sok történelmi, kulturális és néprajzi vonatkozást tudtunk meg az egyes helyekről. Ami viszont talán a legfontosabb, hogy megismerkedtünk olyan ott élő emberekkel (gyerekekkel is), akiknek fontos a magyar nyelv, az anyanyelv megőrzése, jellegzetes kultúrájuk fenntartása, népi és történelmi hagyományaik életben tartása.

Ezért volt érdemes pályázni és részt venni ezen az úton.

Fotók megtekintése
Program letöltése (docx)

Látogatás a Magyarság Házába

2017. április 5-én a Magyarság Házába látogattunk a Határtalanul! programban részt vevő tanulókkal és kísérő tanáraikkal.
Először a Mi a magyar nyelv? című előadást hallgattuk meg, amely a világ nyelveinek sokféleségéről, az anyanyelv jelentőségéről és a tájnyelvek fontosságáról szólt. A rendkívül érdekfeszítő előadás teljesen lekötötte a hallgatóságot- még a fiúkat is!
Ezután a Mi, magyarok című kiállítást tekintettük meg, amely a magyar nyelv 10 gyönyörű szavához kapcsolódva egy-egy témában mélyítette el ismereteinket anyanyelvünkről és kultúránkról.
Ez a látogatás része volt a Határtalanul! program által támogatott csángóföldi kirándulásunknak, mintegy előkészítette azt.

Ajánlatkérő

A Határtalanul program keretében megrendezendő csángóföldi ötnapos autóbuszos kirándulásunkhoz programokkal együtt várunk árajánlatokat 2017. május 1-5. közötti időtartamra vonatkozóan iskolánk e-mail - címére (info@terket.edu.hu) március 24-éig.

Különleges program a magyar kultúra napja alkalmából

Iskolánk 7. osztályos tanulói január 20-án, a magyar kultúra napja alkalmából rendhagyó történelemórán vettek részt az Eötvös utcai kulturális központban.
Novák Ferenc néprajzkutató, koreográfus tartott előadást A magyar néptánc évszázadai címmel. A Kárpát-medence hagyományos tánctípusait a Bihari Táncegyüttes tagjai mutatták be a Bekecs zenekar közreműködésével.
A gyerekek megismerhették a legelterjedtebb magyar néptánc típusokat és többek között azt is megtudták, melyik táncunk a legrégibb és pl. honnan ered a csárdás elnevezés.
Az előadás külön jelentősége, hogy a iskolánk két hetedikes osztályának tanulói májusban a Csángóföldre látogatnak a Határtalanul program keretében és az előadás csángó tánccal indult, így bepillantást nyertek az ottani hagyományos népi kultúrába.
Köszönjük az előadóknak és a szervező Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt-nek, hogy megtekinthettük ezt az igazán különleges előadást!

Terézvárosi Magyar-Angol, Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola, 2023

Az iskola dala